Decemberben, édesanyám születésnapja alkalmából, egy hetet Budapesten töltöttem.
Ez alatt az idő alatt több ismerősömmel és barátommal is találkoztam.
Természetesen a Izrael határain folyó háború is szóba került.
Elég lehangolva jöttem haza.
Azóta többször belefogtam, hogy írjak, de mindig elkedvetlenedtem.
Úgy látszik most valamennyire sikerült.
Azt hiszem ami leginkább zavart az az volt, hogy a legtöbb találkozó alkalmával egyetlen szó sem esett együttérzésről, megértésről, vagy támogatásról. Arról volt szó hogy megpróbálták ridegen elemezni a helyzetet. Nekem meg az a tapasztalatom, hogy még azok akiknek egyébként semmi személyes köze sincs a dolgokhoz, azok se tudják kikapcsolni a mélyen rejtett érzelmeiket. Tehát ők sem érzelemmentesek. Az meg elég nyilvánvaló, hogy engem ez nagyon érzékenyen, nagyon személyesen érint. Végül is az én családomat akarják kiirtani.
A második dolog ami nagyon zavart, de csak utólag tűnt fel, hogy gyakorlatilag mindenki Netanjahuval volt elfoglalva. Hogy mikor cseréljük már le és hogy Netanyahu és az ő 20 éves uralma a probléma. Én ugye sohase szavaztam Netanjahu-ra és örülnék ha már eltűnne a politika színteréről, de arra gondolni, hogyha bárki más lett volna a vezető akkor a Palesztínokkal béke lenne, az sajnos egy naiv remény. Másrészt meg csak 2009 óta, aza 15 éve van hatalmon és abban is volt 2 év szünet. Előtte pedig volt más. Akik ajánlottak mindenféle egyezményeket a Palesztinoknak amiket azok minden alkalommal elutasították.
Ahogy felidézem a beszélgetéseket: Az egyik ismerősöm azt mondta, hogy a hétköznapi Palesztin ember csak jobban akar élni és csak a vezetőik csinálják a balhét. A másik meg azt kérdezte tőlem, amikor felvetettem, hogy azt reméljük, hogy a Palesztinok elfogadják az egyik békejavaslatot, hogy de ki is képviseli a Palesztinokat? Na igen, a beszélgetés alatt fel se tűnt ez a két ellentmondásos állítás / kérdés.
Azt is mondták, hogy a második Intifáda azért tört ki mert Sharon felment a Templom Hegyre. Pedig tudjuk, hogy az csak egy ürügy volt a Palesztinok részére de ezt sajnos akkor nem említettem. Meg azt se hogy ugyan ez a Sharon volt aki aztán kivonult Gázából azt remélve, hogy ott a Palesztinok, miután zsidó mentesítették a területet majd boldogan tudnak élni. Amint látjuk ebből nem lett semmi.
Többen említették, hogy a hétköznapi palesztin az csak jobban akar élni és majd ha jobban élnek akkor béke lesz velük. Valaki azt is javasolta, hogy adjunk minden Palesztinnak 10,000 USD-t az majd megoldja a gondot. Egyrészt, ha a gazdasági helyzetüket nézzük akkor a Palesztinok jobb helyzetben vannak mint kb. 60 egyéb ország lakosa (GDP/fő) másrészt már nagyon sok helyen tapasztalták, hogy a segélypénz nem teremt gazdaságot és megélhetést. Mint tudjuk, nem halat, hanem hálót kell adni az embereknek. Ezt láttuk a különböző afrikai országokban is, de hát a Palesztinok is már több mint 75 éve segélyen élnek. Sokkal több pénzt kaptak mint bármely más menekült.
De ezen túl Netanjahu politikája is épp arra alapult, hogy engedjünk be pénzt Gázába, hagyjuk, hogy a gázaiak átjárjanak Izraelbe dolgozni és akkor majd nyugi lesz. Azt látjuk, hogy hova vezetett.
Az nem elég hogy segélyt kapjanak. Nekik is akarni kell jobb életet csinálni maguknak és feladni azt a 100 éves álmot hogy majd elkergetik a zsidókat. (Aki nem tudná az Arabok, akik akkor még nem hívták magukat Palesztinoknak, már évekkel Izrael megalapítása előtt is arról beszéltek, hogy el akarják kergetni a zsidókat.)
Aztán volt olyan megjegyzés is hogy "azt is el tudja képzelni hogy valaki Izraelben tudott a támadásról előre de hagyta hogy megtörténjen.". Értem én. Annyira hihetetlen ami történt, hogy kell egy ilyen elmélet. Ez valamiért sokkal megnyugtatóbban hangzik mint az, hogy több hiba és hibás koncepció eredménye az hogy Izrael nem tudta kivédeni a támadást Október 7-én.
Aztán találkoztam olyan ismerőssel is akivel még váltottam pár emailt a háború kezdete után de aztán egyszer csak többet nem válaszolt a leveleimre. Ez nagyon elszomorított és igazán nem tudom mit kezdjek ezzel. Kár hogy nem kérdeztem rá amikor egy társaságban találkoztunk.