Több magyar barátom is kérdezte, hogy nem jövök-e haza (melyik "haza"?) és hogy mi az a pont amikor elkezdünk menekülni. Valóban vannak olyanok akik próbálnak menekülni az országból és erről még külön írok, de ami ennél sokkal érdekesebb és fontosabb azok a fiatalok ezrei akik félbehagyják a külföldi útjukat és jönnek haza és mennek egyenesen a katonai alakulatukhoz. Ezek között vannak olyanok akik amúgy is a rendes sorkatonai szolgálatukat töltik, de a többség már leszerelt és most tartalékos katona.
Az utóbbi években, sőt az utóbbi évtizedekben az volt az érzés. hogy az Izraeliek (is) elkényelmesedtek és nem akarnak harcolni a hazájuk védelméért. Az utóbbi 10 hónap pedig egy nagy törést mutatott az országban.
Ezt most nagyon megcáfolják a fiatalok.
Volt aki két napot várt a reptéren valahol Spanyolországban hogy legyen egy szabad hely egy repülőn ami Izraelbe jön.
Ez azért is nehéz mert egy csomó külföldi légitársaság leállította a járatait így most az ELAL és más Izraeli légitársaságok járnak.
Az egyik riportban azt mutatták hogy egy-egy utast az utaskísérők székébe rakták, sőt ketten beültek a pilótafülkébe.
Ez az egész nyilván furán hangzik egy Magyarországon felnőtt embernek. Itt viszont az emberek tudják hogy nincs hova menekülniük. Hiába voltak nagyok a viták az utóbbi hónapokban és azt láttuk, hogy a mostani politikai vezetés megosztja az országot, most összefognak az emberek.
És hogy félreértés ne essék, nem csak a zsidók. A drúzok is, sőt még az arabok egy része, akik korábban is szolgáltak a hadseregben, most ott vannak a front vonalakon.
Ez engem valami furcsa jó érzéssel tölt el. Tudom, hogy ezek az emberek mindent meg fognak tenni azért hogy megvédjék a hátországot. Megvédjenek minket, megvédjék az otthonukat.