Tíz nappal ezelőtt amikor a szokásos péntek esti családi vacsoráról, a feleségem szüleitől, Jeruzsálemből mentünk hazafelé hirtelen belémnyilalt valami. Én ugyan alapvetően egy diktatúrában nőttem fel a 70-es 80-as években Magyarországon, de biztonságban voltunk. Volt békeharc meg miegymás de nem volt semmilyen igazi harc.
Az én gyerekeim meg már több háborún mentek keresztül. Eddig ez szerencsére alig érintette őket.
Az utóbbi tíz napban négy temetésen voltunk. Itt Modiinban, ebben a százezer lakosú városban.
Yam Glass az utcánkban lakott. A lányom egyik munkatársnőjének gyerekkori barátnője volt. Október 7-én gyilkolták meg, de egy hónap telt bele mire azonosítani tudták a földi maradványait. 20 éves volt.
Noa Marciano pár utcára lakott tőlünk Október 7-én élve rabolták el aztán egy hete Gázában kivégezték. A hadsereg bukkant rá a holttestére Gázában az Al Shifa kórház mellett. 19 éves volt.
Tegnap Shlomo Gurtovnik temetésére ment a lányom. Évfolyamtársa volt a gimnáziumban. Gázában harc közben esett el. 21 éves volt.
Ma Gal Mishalof temetésén voltunk. Gázában, harc közben esett el. Ő a lányommal egy osztályba járt általános iskolában. 21 éves volt.
A képek a városháza weblapjáról származnak ahol a város összes áldozatának és hősi halottjának lehet látni a képét.
Emberek ezrei állnak az utcákon végig a családok lakásától egészen a temetőig, hogy elbúcsúztassák a katonákat. Ezt a képet én csináltam.
Emlékük legyen áldott és örökké éljen bennünk!