Nem csak a Hamasz brutalitása de az is sokkolt minket, hogy a hírszerzés ennyire melléfogott és hogy a hadsereg nem volt képes megállítani a támadást. A politikai vezetés töketlenségéről nem is beszélve. Erről még nyilván sok szó lesz a háború után.
Olyanokat hallok hogy a Palesztinok nem használtak semmilyen elektronikus eszközt kommunikációra, csak papírt, futárokat és sok személyes találkozót. Ezáltal az izraeli hírszerzés aminek a nagy része a telefonok lehallgatásából állt nem hallotta, hogy mi történik.
Azt is mondják hogy a terroristák nagy része nem tudta, hogy mi és mikor készül.
Nyilván a kiképzés egy része nem is Gázában történt hanem Iránban.
Aztán ott volt az izraeli koncepció is miszerint ha elég pénzt adunk a Hamasznak és megengedjük hogy minél több gázai jöjjön Izraelbe dolgozni akkor, a néhány évente esedékes kisebb harcoktól eltekintve, nyugi lesz.
Erről két dolog jut eszembe:
Sokan ma is azt mondják, hogy a megoldás a palesztin kérdésre az, hogy irdatlan sok pénzt nyomjunk beléjük, hogy ők is nagyon jó módban éljenek és ha nagy lesz a veszteni valójuk akkor majd nem akarnak velünk háborúzni.
Másrészt meg az, hogy hogy lehettek ekkora barmok, hogy úgy gondolták egy terrorszervezet aminek az alapiratban lefektetett célja az, hogy Izraelt megsemmisítse és a zsidókat megölje, az majd nyugiban lesz.
Most háború van, számonkérés később lesz
Persze jó lenne kirúgni a felelősöket, de most háború van. Ez egy kis ország egy kis hadtérrel. Mire megtalálnánk a felelőst már rég a nyakunkon lesznek a többiek. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy most a felelősöket keressük. Most vissza kell állítani a biztonságunkat és a biztonságérzésünket. Most el kell érni, hogy mások ne akarjanak szerencsét próbálni.